Bartók Béla


Barok Bela

Bartók Béla (1881, Nagyszentmiklós - 1945, New York)


zeneszerző, zongoraművész, népzenekutató, zenepedagógus, a XX. századi magyar és egyetemes zenetörténet kimagasló alakja. Gyermek- és ifjúkorát Nagyszőllősön, Besztercén és Pozsonyban töltötte. 1899-ben kezdte meg zeneakadémiai tanulmányait Budapeten, zongora és zeneszerzés szakon. Itt ismerkedett meg Kodály Zoltánnal, és a magyar kultúra felemelése lett közös életcéljuk.

1906-tól rendszeresen gyűjtötte a magyar és számos más (szlovák, román, arab, török,...) nép zenéjét, eredményeit tudományos értekezésekben tette közzé.

1907-tõl a Zeneakadémia tanára lett.

Zeneszerzői munkájában Richard Strauss és Liszt Ferenc stílusa volt a kiindulópont, de hamar megtalálta egyéni hangját. 1910 után születnek színpadi mûvei: A Kékszakállú herceg vára című opera (1911), majd a Fából faragott királyfi című táncjátéka és a Csodálatos mandarin.

Művészetének csúcspontját a 30-as években éri el: Cantata Profana (1930), vonósnégyesek és zongoraversenyek, Zene húros és ütőhangszerekre (1936), Kétzongorás szonáta (1937), Divertimento (1939), Concerto (1943)

1940-ben Amerikába utazott, ahonnan többé nem térhetett haza: 1945-ben New Yorkban halt meg.

Zenéjére jellemző a népzene és műzene egysége, a kelet-európai hangsorok, ritmusok, a klasszikus hagyományokra épülő formavilág és a modern zene technikai eszközeinek magas szintű szintézise.

Kattints a "Hírek" linkre, és ott olvashatsz (tag és érdeklődő egyaránt) terveinkről, megtörtént és közelgő eseményeinkről